15/02/2021 Ungheria, Budapest
“If you ever come across anything suspicious like this item, please do not pick it up, contact your local law enforcement agency for assistance”
Tavaly december 11-én este második világháborús amerikai bombát találtak Budapesten, egy ferencvárosi építkezésen. Az egytonnás robbanószerkezet hatástalanítása miatt óriási területen kellett lezárni a környéket. De vajon pontosan hogyan és mikor került ide ez a bomba? Meglepő pontossággal megállapítható. Veres Viktor fotóriporter, amatőr repüléskutató írása.
Az 1944-es “amerikai szezon”
Hazánk 1944. márciusi német megszállása után a szövetségesek Magyarországra is kiterjesztették a náci utánpótlásvonalak megbénítását célzó légicsapásokat. Két héten belül meg is kezdődött a Magyar Királyi Légierő pilótái által csak „amerikai szezonként” emlegetett angolszász bombázások sorozata. Éjszaka az Angol Királyi légierő (RAF) repülőgépei támadtak, de Ferencvárosban legutóbb egy amerikai gyártmányú bomba került elő. Nappal az Amerikai Hadsereg Légiereje (USAAF) négymotoros B-17-es „Repülő Erőd” és a szintén négymotoros B-24-es „Liberator” bombázóiból, valamint az ezeket kísérő vadászgépekből álló, több száz gépes kötelékei bombázták a nagyvárosokban található célpontokat: gyárakat, kikötőket, repülőtereket, kőolajfinomítókat, pályaudvarokat, vasúti csomópontokat, valamint a folyók fölött átívelő vasúti hidakat. A bombázások előtt a célpontok kijelölése, támadás közben és után pedig a találati pontosság kielemzése okán készített fényképeket a légierő. A bombázás előtti és utáni fotókat általában gyors, fordulékony, átalakított vadászgépekből készítették, melyekből kiszerelték a fegyverzetet, és helyére lefelé néző kamerákat építettek be. A bombázások alatti fotózáshoz a bombatérbe szerelték a kamerákat, amelyek vagy automatikus exponálással a bombák kioldásakor léptek működésbe, és az egész támadás alatt egészen a bombák becsapódásáig fotózták a célterületet, vagy pedig kézben tartva, manuális exponálással is alkalmazták azokat. A legelterjedtebb, brutális méretű, kiviteltől függően 15–30 kilós Fairchild K-17 és K-20 kamerákból több tízezret gyártottak a második világháború alatt. A Magyarországra áttelepített Luftwaffe-egységekben szolgáló német katonák mellett a Magyar Királyi Légierő vadászpilótái próbálták megakadályozni ezeket a bombázásokat, de az alkalmanként mindössze néhány tucatnyi vadászgéppel felszálló magyar pilótáknak rendszerint esélye sem volt a sokszoros túlerővel szemben. A bombázások nem a mai hadviselésben elterjedt lézer vagy GPS vezérlésű precíziós csapásokhoz hasonlítottak, hanem akár több száz gépnek a célterület fölött történő, egyidejű bombakioldásával végrehajtott szőnyegbombázások voltak. A pontatlan támadásokban ledobott, a célpontot el nem találó gyújtó- és rombolóbombák rengeteg civil áldozatot követeltek.
A mentőszolgálat arra figyelmezetet mindenkit, hogy ha gyanús vagy robbanásveszélyes tárgyakat találnak, ne nyúljanak hozzá, ne próbálják meg szétszedni vagy kidobni. Azonnal hívják a a rendőröket.
